A Fortnite és ami mögötte van

A Fortnite kis túlzással a videójátékok iPhone-ja. A játékot több meglévő műfajból hozta össze az Epic Games és kérlelhetetlen profizmussal tervezte újra a játék egyes elemeit. A Fortnite összetevői külön-külön korábban is léteztek, de előtte senkinek nem sikerült ilyen minőségben összeraknia mindezeket egy játékba. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a Fortnite ezt olyan stílusosan tette, hogy a játék végül egy egész generációra hatással lett és mindössze két év alatt óriási multinacionális branddé vált, akkor már rögtön érthetővé válik a cikk elején tett állítás.

A siker egyik titka, hogy a játék készítői tökéletesen eltalálták azokat az arányokat, amelyekkel elérték, hogy a legkisebbektől a felnőtt korosztályig mindenki ott ragadjon a képernyő előtt rövidebb-hosszabb ideig. A Fortnite olyan mértékig megfogja és leköti az arra fogékonyakat, hogy az már-már félelmetes – sokat elmond róla, hogy addikciójának mértékét a legtöbben a kokainéhoz hasonlítják. A játék egy olyan igényt elégített ki, ami jó ideje létező volt a játékosok részéről, és tette ezt úgy, ahogy előtte más ekkora méretekben és ilyen népszerűen még soha.

Skinek és a függőség nyomában

A Fortnite-hoz kapcsolódó őrület részét képezik a skinek és a táncok, amelyek önmagukban is megérnek egy-egy misét. A skin mindössze egy kinézet a játékon belül, azaz előnyhöz nem juttatja a játékost, egyszerűen csak vagányabban néz ki vele a karakter. Igaz, ha veszünk hozzá mozdulatokat is némi extra pénzért, akkor menőbb táncokat is tud nyomni. A függőséget leginkább az tudja katalizálni, hogy ezeket nagyrészt nem játékkal lehet megszerezni, hanem a játékon belül lehet megvásárolni. Egy-egy cucc ára V-Bucks-ban van megadva, ami a játék saját digitális devizája. A legfőbb különbség a Gazdálkodj okosan vagy a Monopoly játékpénzeihez képest az, hogy ezekben a társasokban egy megadott mennyiséggel indultunk el és nem tudtunk hozzá pluszban vásárolni valós pénzért, hogy gyorsabban tűnjünk ki társaink közül. Na, ez mostanra nagyon megváltozott! Tekintve, hogy a mai gyerekek mindenhez szeretnek gyorsabban hozzáférni, és ha lehet, a legkisebb erőfeszítés mellett megkapni azt, ezért az igényt felismerve és egyben kiszolgálva, a mai videójátékok többségében van rá lehetőség, hogy vegyünk magunknak extrákat valós pénzért. Ezáltal viszont már nem alapkövetelmény, hogy valaki ügyes legyen a játékban, mert anélkül is birtokolhat legendás, epikus és más hangzatos nevekkel megtoldott ruhákat, fegyvereket és kiegészítőket, hogy hosszú órákat töltene előtte gyakorlással. Az már más kérdés, hogy az a gyerek, akinek még nem alakult ki a valós pénzzel kapcsolatos értékrendje sem, mennyire tudja felmérni, hogy a játékpénzben elköltött összeg mennyit is jelent valójában. Az üzleti modell tehát az, hogy maga a játék ingyenes (vagy ahogy a videójáték-áruházakban hívják: free to play), azon belül viszont lehet vásárolni látástól mikulásig. Erre a tendenciára jól ráéreztek a Fortnite készítői is és elkezdett a sok-sok gyerkőc V-Bucksban gondolkodni, ha ajándékot szeretne szülinapra, karácsonyra, ballagásra stb… Ezzel elindult egy olyan folyamat, hogy a már egész kicsik is vásárolnak a játékon belül és persze meg is szerették azt, hogy ők dönthetik el, mire költik a valós pénzért vett virtuális valutát. Ezzel az örömforrással persze fontos óvatosan bánni és itt van hatalmas szerepe a szülőnek. Tudja-e a szülő, hogy egyáltalán ez micsoda? Mennyit enged ebben a dologban? Ezek a gyerekek általában véve nem a saját zsebpénzükből szeretnék berendezni a játékbeli gardróbjukat, hanem apa és anya erőforrásaira támaszkodva… A függővé tett játékosok nagyon szívesen költenek a különböző kinézetekre és lelkesen veszik a V-Bucks-ot, amely ráadásul úgy van kitalálva, hogy mindig marad belőle valamennyi a tárcában, és mivel marad, ezért a lurkó szeretne egy kicsit mindig hozzávenni, hogy meglegyen a legújabb tánc és a legtrendibb outfit is. Egy új virtuális ejtőernyő vagy csákány gyakran többet jelent nekik, mint egy tényleges ruhadarab az igazi életben. Ezáltal már belekerülhet egy olyan körbe a gyermek (különösképpen akkor, ha még nem kellően kialakult és stabil az értékrendje, de már nagyon belelendült a vásárlásba), hogy ezt önmagától már nehezen tudja abbahagyni és akár komolyabb családi vita is kialakulhat az ügy körül. Ezt megelőzendő ugyanúgy fontos tisztázni a határokat, mint minden másban. Ha tudja, meddig mehet el és mi a különbség a valós és a játékbeli dolgok értéke között, akkor nem lesznek olyan problémák, hogy egy igazi póló helyett egy játékbeli új ruháért könyörög anyunak vagy apunak. Ez viszont már rajtunk, szülőkön múlik! A jó hír viszont az, hogy kis odafigyeléssel és azzal, hogy értjük, mit szeretne a gyerek, ezt megúszhatjuk komolyabb hisztik és balhék nélkül.

Szöveg: Szalka Zoltán
Cikkünk folytatását a legújabb számunkban olvashatjátok.